Vigyorgó.com

A Kultuszminisztérium kiadja irányelvét, hogy az oktatást sokkal praktikusabban, sokkal életszerűbben kell alakítani. A tanítónő:
– Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.

– Itt Horváth-lakás.
– Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
– Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!

– Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. – A tanítónő újra felhívja ugyanazt a számot:

– Itt Horváth-lakás.
– Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
– Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?

– Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. – A tanító néni felhívja megint ugyanazt a számot:

– Itt Horváth-lakás.
– Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
– Már megint te vagy, te hülye? Menjél vissza a jó anyádba, ahonnan jöttél!

– Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vöröshajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
– Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
– Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:

– Itt Horváth-lakás.
– Zolika vagyok, …nem kerestek?