- Hol a fenében vagy?! - hívja fel a feleség dühösen a férjét.
- Drágám, ne legyél már ilyen ingerült - mondja a férj. - Emlékszel arra a kis ékszerboltra, amit a múltkor láttunk? Tudod, ahol kinézted azt a nyakláncot, és én mondtam, hogy egyszer majd megkapod tőlem?
- Ó, emlékszem - mosolyodik el a feleség megenyhülve.
- Na, szóval van mellette egy jó kis kocsma, ott vagyok éppen!
|
Mászott a fán a hernyó és meglátott egy szép levelet.
- Hú, de szép levél! Én ezt most megeszem!
A hernyót leste egy madár.
- Hú, de szép hernyó! Én ezt meg fogom enni,de megvárom, míg megeszi a levelet, mert akkor kövérebb lesz.
A madarat leste egy macska.
- De szép madár! Na, ezt én most elkapom és megeszem, de megvárom, hogy megegye a hernyót, mert akkor kövérebb lesz.
Így is lett.
A hernyó megette a levelet, a madár bekapta a hernyót, ugrott a macsek, de a madár - huss - elrepült és a macsek beleesett a fa alatt álló vízzel teli hordóba.
Mi ebből a tanulság?
Minél hosszabb az előjáték, annál nedvesebb lesz a cica.
|
Hősünk lakásában éjfélkor megcsörren a telefon. Álmosan felveszi.
- Halló?
- Halló, Kovács urat keresem....
- Itt nem lakik semmilyen Kovács - hangzik az álmos válasz, majd a kagyló a helyére, hősünk meg ismét az ágyába kerül. 5 perc sem telik el, a telefon megint cseng. A hang teljesen megegyezik az előzővel, és a szándéka is azonos:
- Halló, Kovács urat keresem...
A válasz szintén:
- Itt nem lakik semmilyen Kovács!
Az eset még párszor megismétlődik, és hősünk már nagyon nem bírja a megpróbáltatást.
Az utolsó hívás hajnali háromkor érkezik, összeszedi minden erejét, és felemeli a kagylót. Egy új hang szól a telefonba:
- Halló, Kovács vagyok, nem kerestek?
|