Pistike ácsorog a piroslámpás ház előtt. Egyszercsak kijön onnan egy férfi. A gyerek megszólal:
- Bibíí, bácsíí! Tudom ám, hogy hol voltál!
- Psssszt! Nesze, itt van egy százas, csak ne szólj róla senkinek, hogy itt láttál!
A férfi elindul, a gyerek utána. Egy házhoz érnek, ahol a férfi kulcsot vesz elő, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Már azt is tuom, hogy hol laksz!
- Pssszt! Fiacskám, itt van még két százas, csak ne szólj róla senkinek!
Pistike hazamegy, de nem tudja magában tartani a dolgokat, elmeséli a nagymamának, hogy milyen könnyen szerzett egy kis zsebpénzt. A nagymama ráripakodik:
- Ejnye, szemtelen kölke! Ilyet nem illik csinálni. Szépen elsétálsz a templomba, a pénzt bedobod a perselybe, azután meggyónod ezt a bűnt!
Pistike kénytelen-kelletlen elmegy, bedobja a pénzt, beül a gyóntatószékbe, ahol kinyílik az ablak, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Most már azt is tudom, hogy hol dolgozol...
|
Egy fiatalasszonyt annyira megviseli a férje halála, hogy még a temetéssel kapcsolatos intézni valókat is anyjára bízza. Az anya tárgyal is a temetkezési vállalkozóval:
- Hát kérem a legszebb szertartásunk: énekkarral, aranyozott kandeláberekkel a nagy ravatalozóban, nyolcvanezer forint. Ennél valamivel szerényebb kivitelben hatvanezerért tudnám ajánlani ugyanezt, ezüst kandeláberekkel...
- Nézze uram! - szakítja félbe a megboldogult nagyanyja. - Mondja rögtön a legolcsóbbat, és számítsa le belőle, hogy a virágot és a halottat mi hozzuk!
|