“Nincs tavaszi szünetem, nem vagyok jogász, és nem hordok magamnál törvénykönyvet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: NEPTUN. A kódszámom megelőzi a jelszavamat, és megőrülök, ha a felvételizők összehasonlítják a BME-t a BMF-el. Büszkén gondolok: az autó tanszékre, a hajnali zh-írásokra, a jólfűtött AM-ra, a pótpót zh-kra, a feszültségosztóra, az elektrosztatikus terekre, és az elbukott kreditekre. Szeretem a szakeseteket, a túlzott információ áramlást, a HÖK-öt, a felsőbb éveseket, akiknek dinamikájuk is van és bárminemű ivásban verhetetlenek vagyunk.
Itt tanulok az ország LEGJOBB főiskoláján, a mérnökök közül mi vagyunk a legnagyobb partyarcok, és igenis nálunk tanulnak a világ legkialvatlanabb diákjai...
Villamosmérnöki kar - én így szeretlek.”
|
Egy autó veszettül cikázik az úton. A rendőr nagy nehezen megállítja. Kiszáll belőle egy szőke nő.
- Mit művel maga, hogy lehet így vezetni?
- De hát én csak kikerültem balra a fenyőfát, aztán a jobb oldalon megint, aztán megint a bal oldalit.
- Asszonyom, szerintem inkább vegye le azt az illatosítót....
|