Meghal a cigány és felkerül a Menyországba. Álldogál a bejárat előtt, majd gondol egyet és bekopog. Kinéz Szent Péter:
SZP: - ...te?
C: - ...há hogy-hogy én?
SZP: - Te mi a fenét keresel itt??
C: - ...há mit keresnék...há meghóttam...
SZP: - Igen?...tán csak nem akarsz bejönni?
C: - Há hova a jó édes Istenbe menjek?
SZP: - (röhögve) ...hihihi...ne haragudj cigány, hogy kiröhöglek, de ide ilyen magadfajta még be nem tette a lábát!
C: - Hogyhogy???
SZP: - Mert cigányt nem engedünk be! Ez nem a te helyed! Azért van a Pokol!
C: - A Pokol! De hát ez nem igazság! Én egész életemben a Tanítás szerint éltem! Dolgoztam, felneveltem 6 gyereket, mind a 6 egyetemre járt, orvosok lettek! Mindig jutott jótékony célokra is, sőt! Én és a sógoraim fejenként 10-10 millióval szálltunk be a falusi templom felépítésébe!! Egész életemben féltem az Istent! Hát kinek van itt helye, ha nem nekem!
Szent Péter gondolkodik majd megszólal:
- ...hát sok a nyomós érv...na várj egy kicsit, megpróbálok utánanézni!
Eltelik egy kis idő és Szent Péter már jön is vissza:
- Na, te cigány, gyere egy kicsit közelebb! (suttogva:) - Itt most olyan dolog fog történni, amire még nem volt és nem is lesz példa soha többet. Veled kivételt teszünk! A srácok már számolják bent a pénzt!
MINDET VISSZAKAPOD!!!!
|
A határ közelében lakó Gazsi át akar menni a határon, de nincs útlevele. Kéri hát Gusztit, mikor megy legközelebb át vásárra, vigye át a zsákban.
Állnak másnap a határon a gyalogosan érkező romák, mindegyiknek a hátán egy-egy zsák. Kérdik a határőrök az elsőt:
- No, mi van a zsákban?
- Há kakast viszek a vásárra!
A határőr rávág a zsákra gumibottal, mire felhangzik:
"Kukurikú!!!"
- Jól van, mehetsz. Hát te mit viszel? - kérdik a másiktól.
- Há malacot a vásárra!
Rávágnak arra is, felhangzik: "Uííí! Uííí!" - elengedik. Guszti gondolkodik, mit is mondjon, mit visz, hogy ne üssék meg nagyon a Gazsit. Mire odaér, ki is találja. Kérdik tőle:
- Mit viszel, Guszti?
- Há, porcelánt a vásárra!
Rávág a zsákra a határőr, mire bentről Gazsi megszólal:
- Há de csirr, há de csörr...!
|