Ül a belga, a német meg a holland építőipari munkás a tetőn, és kicsomagolják a reggelit.
– Már megint kolbászos szendvics! – sóhajt a német.
– Már megint sajtos szendvics! – sóhajt a holland.
– Már megint tonhalas szendvics! – sóhajt a belga.
Másnap megint reggelibontás.
– Már megint kolbászos szendvics! – bosszankodik a német. – Ha holnap is ez lesz, leugrom!
– Már megint sajtos szendvics! – dühöng a holland.- Ha holnap is ez lesz, leugrom!
– Már megint tonhalas szendvics! – mérges a belga.- Ha holnap is ez lesz, leugrom!
Következő napon leülnek megint.
– Már megint kolbászos szendvics! – sóhajt a német és leugrik.
– Már megint sajtos szendvics! – sóhajt a holland és leugrik.
– Már megint tonhalas szendvics! – sóhajt a belga és leugrik.
Az özvegyek zokognak a síroknál.
– Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a kolbászos szendvicsből, mást csináltam volna neki – bőg a német feleség.
– Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a sajtos szendvicsből, mást csináltam volna neki – rí a holland feleség.
– Nem értem! Mindig maga csinálta a szendvicseit! – zokog a belga feleség.