Régen történt az egyik nagy bevásárló központban. Az állateledeleknél toltam a bevásárlókocsit, amikor egy csinos hölgy szólított meg. Természetesen valami tutit akart rám sózni .
– Szia! Ööööö… izé….megkérdezhetnem, hgy van-e kutyád?
Mire én:
– Persze.
Ő folytatta a betanult hülyeséget:
– Szóvalvanittezazújtápamivelsokkal…….
Közbevágtam:
– De nem kérdezted meg, drága.
– Mit?
– Hogy van-e kutyám.
– Miért, van?
– Nincs szerelmem, sajnos nincs.
– Jaaaaa, akkor bocs.
Körülbelül tízen hallották, mindenki jót röhögött. Kivéve az angyalarcú kutyatáp árust….