Gazduram szentáldozáshoz indul az oltár elé, amikor a karzatról pontosan fején találja egy jókora köpés. Gazduramat azonnal elönti az indulat, paprikavörösen néz fel, melyik gazfickó lehetett, s öklét rázva kiáltja oda neki:
– Megállj, gazember, megállj! Csak ne lennénk templomban, még a szart is kiverném belőled!