Egy kellemes délutáni napon hazafelé utaztam a villamoson a suli után. Mint minden tömegközlekedési járművön, itt is érdekesebbnél érdekesebb emberek utaztak. A legfeltűnőbb három cigányasszony és egyikük fiatal lánya volt. Nemcsak a színes viselet miatt, hanem mert ahogy az jellemző, igen hangosan beszélgettek.
Az egyik asszony fennhangon mondja a lányának:
– Én mindég arrá tánítottálák, hogy féhér embérnek soha, de soha ne köszönjé! Dé há ciganyemberrel találkozo, akkor annák mindég kösszönj, mert léhét, hogy ő az apád!
Magamba fojtottam a röhögést, és leszálltam a villamosról.
Loading...
(4,33 out of 5)