Pistike kint játszott az udvaron egész nap, kölcsönvette anyja seprűjét és azon lovagolt. Este, mikor anya takarítaná a konyhát, nem találja a helyén a seprűt. Kérdezi Pistikétől:
– Kisfiam, nem hagytad odakint a seprűmet?
– De igen, anya.
– Akkor menj már, és hozd be, kérlek!
– Nem merem. Sötét van odakint és én félek.
– Ugyan, kisfiam, nem kell félni a sötétségtől, hiszen a Mi Urunk mindenhol velünk van, és vigyáz ránk.
Pistike kinyitja az ajtót és kikiált:
– Uram, ha tényleg odakint vagy, hozd már be a seprűt, légy szíves!