Kovács úr hazafelé készülődik a munkahelyén. Odaszól a munkatársának:
– Tudod, utálok hazamenni. Mindig ugyanaz a nóta: hazamegyek, megeszem az ízetlen vacsorát, elmosogatok, tévét nézek, aztán egyedül megyek az ágyba.
– Miért nem keresel egy kedves lányt és veszed el feleségül? – kérdi a munkatárs.
– De hát én nős vagyok…