Amerikai turistacsoport Írország nevezetességeit nézi. Van a csoportban egy hisztérikus nőszemély, aki mindenen csak fanyalog. A kirándulóbusz elér egy Blarney Stone nevű helyhez. Az idegenvezető mondja az utasoknak:
- Ez a hely arról nevezetes, hogy aki megcsókolja a követ, valami nagy szerencse éri. Sajnos, ma éppen zárva van, így nem tudjuk kipróbálni.
A hisztérika fagyosan visszaszól:
- Nézze, ideutaztunk több ezer kilométert, és pusztán azért, mert ma sikálják ezt a vackot, nem nézhetjük meg? És mi van az elveszett szerencsémmel?
Az idegenvezető kicsit felkapja a vizet, de próbálja türtőztetni magát:
- Asszonyom ma tilos odamenni. Viszont azt hallottam, hogy ha valaki olyat csókol meg, aki már korábban megcsókolta a szent követ, az is szerencsét hoz.
- És Ön megcsókolta már a követ? - csillan fel a nő szeme.
- Sajnos még nem, de egyszer ültem már rajta.
|
Fia született a szegény székelynek. Nagy örömében végigszalad a falun, mindenkit meghív, jöjjenek el megnézni a gyereket.
- Aztán ha jöttök, csak rúgjátok be a kaput nyugodtan. - teszi hozzá.
- Már miért kellene berúgnunk a kaput? - csodálkozik valaki - Nincsen rajta kilincs?
- Hogyne volna. De csak nem fogtok üres kézzel jönni!
|
Élt egy juhász a hegyekben, még soha életében nem járt a városban. Egyszer
elhatározza, hogy elindul és körülnéz a nagyvilágban. Amikor leér a hegyről, meglát
két fényes csíkot, (a vasúti sínt) közzé áll és elindul. Hamarosan
fütyülő hangot hall és lát közeledni valamit, ami még füstöl is. Gondolja magában: "jó nagy állat, leütöm!" A vonat
elüti, kórházba kerül. Amikor hazaengedik a kórházból a juhászt, otthon ücsörög a fotelben, törött
lábbal. A felesége teát főz neki, a vízforraló elkezd gőzölni és
sípolni. A férfi gyorsan felugrik és leüti, össze-vissza tapossa. Kérdi a
felesége:
- Hát te, mit csinálsz?
Az ember azt feleli:
- Most kell agyonütni, míg
kicsi, ha nagy lesz, nem bírunk majd vele!
|