Ez a levél először 1762. május 4-én jelent meg az interneten. A feladója teljesen ismeretlen. A tartalma is az volt, akkor még. Ma már tudjuk. Ez a levél egy balsors-kreáló e-mail. Aki megkapja és továbbküldi, garantáltan rosszul fogja érezni magát.
1762. május 4-én, rögtön megjelenése után Jean-Pierre Belmont francia szakács továbbküldte, mert nem értette a magyar szöveget.
Azonnal meghalt.
A tolmács szerencsére megértette, ezért nem is küldte tovább. Másnap talált egy elsüllyedt kincseshajót a kerti medencéjében.
1848. március 15-én, miután felkelt, egy Petőfi Sándor nevezetű magyar költő továbbküldte egy barátjának. Ezután már csak találgatások vannak hollétéről.
1933. január elsején Philip Grant amerikai tőzsdemágnás újévi üdvözlet gyanánt elküldte az anyósának. Pár hónappal később kitört a gazdasági világválság, ezért öngyilkos lett.
1947. november 27-én Peng Xiao szerzetes a végső megvilágosodás előtti utolsó üzenetéhez a világnak csatolta ezt a levelet. Ezután meghalt, és örökre kizáródott a reinkarnációs körforgásból.
Na, ezek után ha el mered küldeni bárkinek ezt a levelet, tutira rád zuhan egy zongora. Tehát ne tedd!
|
Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltűnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája.
Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes.
Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól:
"Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?"
|
Gazduram szentáldozáshoz indul az oltár elé, amikor a karzatról pontosan fején találja egy jókora köpés. Gazduramat azonnal elönti az indulat, paprikavörösen néz fel, melyik gazfickó lehetett, s öklét rázva kiáltja oda neki:
- Megállj, gazember, megállj! Csak ne lennénk templomban, még a szart is kiverném belőled!
|