A katolikus elmegy a rabbihoz:
- Rebe lében, mondd meg nekem, mi az a hohmec!
- Hohmec, hohmec... Az hohmec.
- Na de világítsd meg valami gyakorlati példával!
- Nü. Figyelj. Van az a két zsidó kéményseprő. Felmennek egy ház tetejére, ott a kémény. Előbb az egyik bújik be, aztán a másik. Kipucolják. Lent találkoznak. Kérdés: melyikük fog megmosakodni?
- Hát mind a kettő!
- Nem tudsz fiam, mi az, hohmec. Jól figyelj!Van az a két zsidó kéményseprő. Felmennek egy ház tetejére, ott a kémény. Előbb az egyik bújik be, aztán a másik. Az első kiviszi mind a kormot, a másikon egy szem korom nem marad. Lent találkoznak. Melyikük fog megmosakodni?
- Hát az első!
- Nem tudsz fiam, mi az, hohmec. Jól figyelj!Van az a két zsidó kéményseprő. Felmennek egy ház tetejére, ott a kémény. Előbb az egyik bújik be, aztán a másik. Az első kiviszi mind a kormot, a másikon egy szem korom nem
marad. Lent találkoznak. Az első ránéz a másodikra, látja, hogy az tiszta. A második ránéz az elsőre, látja, hogy az kormos. Melyikük fog megmosakodni?
- Hát a második.
- Nem tudsz fiam, mi az, hohmec. Jól figyelj!Van az a két zsidó kéményseprő. Felmennek egy ház tetejére, ott a kémény. Előbb az egyik bújik be, aztán a másik. Az első kiviszi mind a kormot, a másikon egy szem korom nem
marad. Lent találkoznak. Az első ránéz a másodikra, látja, hogy az tiszta. A második ránéz az elsőre, aki annyira kormos, hogy nyilván minden kormot kivitt a kéményből.
Melyikük fog megmosakodni?
- Nahát rebe! Hát egyik sem!
- Nem tudsz, fiam, mi az, hohmec! Majd a kis Móric, az első béből. Móric, gyere be!
Móric, jól figyelj! Van az a két zsidó kéményseprő. Felmennek egy ház tetejére, ott a kémény. Előbb az egyik bújik be, aztán a másik. Kipucolják. Lent találkoznak. Kérdés: melyikük fog megmosakodni?
Mire Móric:
- Nü, hol az a két zsidó kéményseprő?!
- Látod - mondja a rabi -: ez a hohmec.
|
Történelem:
- Miért van Gárdonyi Géza sírjára írva, hogy "Csak a teste"?
- A fejét levágták a törökök!
Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt!
Az éhenhalt sereg kitakarodott a birodalomból.
Környezet, fizika:
Az oroszlán jellemzése: hangja vastag, kitörő, látása: gonosz.
A cápa jellemzése: embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.
- Milyen a jó vezető?
- Az a jó vezető, aki nem iszik, és időben lefékez a gyalogos előtt.
- Milyen nagyobb időegység van a napnál?
- Felhő.
- Minek a családjába tartozik a harangvirág?
- Bimbammbusz.
Matematika:
Alfa, béta, céta...
|
Kovács bemegy a kupiba, és egy olyan nôt akar a madamtól, aki perverz dolgokban is benne van. Meg is kapja.
Felmegy hozzá a szobába, levetkôzik, befekszik az ágyba.
- Állj az asztalra és hajladozz, mintha fújna a szél! - mondja a nônek.
- Dobogj a lábaddal, mintha dörögne! - a nô csinálja.
- Most szórj villámokat a szemeddel!
Megy a musor már vagy negyed órája, mikor a kurva megunja:
- Na jó, jó, de mikor dugunk már?
- Hülyéskedsz? Ilyen szar idôben...?
|
A rohadt életbe, erre igazán nem számítottam! Egész más tárgyra gondoltam, amikor mondták, hogy ZH lesz ebből az anyagrészből. Ezért kértem el a Maffia füzetét?
Még jó, hogy bele sem néztem. Legalább menne el mögülem ez a pribék! Mit áll itt?
Pont engem kellett kipécéznie? És ezeket a kérdéseket utálom a legjobban!
Egy idegen szó. Mert ha magyarul lenne, tán még meg is érteném. De így? Azt hittem, műszaki főiskolán vagyok, nem pedig nyelvtanfolyamon. Legalább tudnék én is egy két idegen szót! Akkor visszavághatnék. Akkor aztán javíthatnák a dolgozatomat.
Na végre! Eloldalgott ez a smasszer. Pssz! Pssz! Mutasd! ... Nekem nem kell több két mondatnál. Két mondatból akár tízet is csinálok. Megváltoztatom a szórendet, rokonértelmű szavakat vezetek be. Tíz mondat jó nagy betűkkel egy oldal is lehet.
Az már szemre is szép. Abból már csak összejön egy bélás. Kösz, megvan.
Most átmegyünk nyelvészbe.
A fenébe! Hisz ez majdnem ugyanaz, mint amit az előző félévben kaptam vizsgán, de melyik tárgyból is?
Emlékszem, két kérdést adtak, egyiket sem tudtam. De szerencsére sikerült alkalmaznom az egyik zseniális módszeremet, mely már többször is bevált. A hapsi mind a nyolcunknak fejből adta a kérdést, ráadásul egyszerre. Aztán gondolkodhattunk rajta, majd aki készen lett, kiment elmondani. Tizenhat kérdés. Utolsónak mentem, akkor már úgysem emlékezett, mit adott nekem. Már én sem emlékeztem, milyen kérdést kaptam, nem hogy a vizsgáztató.
Amit tudtam, azt leírtam egy lapra és hozzákreáltam két kérdést. Csakhogy az egyiket pont az előttem lévő kezdte mondani. Az utolsó előtti vizsgázó. Ez feltűnő lett volna.
Két egyforma feladatot nem adnak. Gyorsan elővettem egy új papírt, s átmásoltam a még fel nem használt kérdést és választ.
Hiába gondolkodtam, nem bírtam még egy kérdést feltenni magamnak. Maximum azt, hogy mi a fenét keresek én itt? Hát a nyarat. De ezzel nem arattam volna nagy sikert.
Én következtem. Az első tétel ragyogóan ment. Csak úgy dobálóztam a rokonértelmű szavakkal. A másodikat elfelejtettem. Illetve nem értettem pontosan. Sebaj! Kaptam egy másikat. Amit most itt feltudnék használni, ha akkor odafigyeltem volna a válaszra. Mert azt nem én mondtam, hanem aki kérdezte. Így volt fair. A saját kérdésemre én válaszoltam, a vizsgáztató kérdésére a vizsgáztató.
Kaptam egy kettest. Ez már se nem osztott, se nem szorzott. Ösztöndíjat akkor sem kaptam volna, ha egyszerre három ötöst ír be. Egyet a megjelenésért, mert azt is kéne ám értékelni. Kettőt meg azért, mert elhoztam az indexet.
Nézd a hülye strébert! Lebukott, kivágják! Úgy kell neki! Ennek a csillagos hatos sem elég! Emlékszem, egyszer matekból hármast akartak adni neki. De ő nem fogadta el. Inkább kérte, hogy írják be az egyest majd jön legközelebb. Legközelebb kérés nélkül kirúgták. Harmadszor ment le kettesre. Tudom, ott voltam mindegyik alkalommal.
Most is már három lapot teleírt, én a negyedével is meg lennék elégedve, s most kezd el puskázni.
Egész tisztességesen teleírtam az oldalt.
|