Miniszterek és államtitkárok ellátogatnak az egyik óvodába, megnézik, hogyan élnek a gyerekeink. A látogatás végén a kultuszminiszter megjegyzi:
- A gyerekeknek túl nagy az ebédadagjuk, ennek a fele is éppen elegendő. A kelleténél jóval több játékuk van, takarékossági szempontból kevesebbet kell játékokra költeni.
Másik alkalommal, ugyanez a csapat meglátogat egy általános iskolát. A látogatás végén a kultuszminiszter ismét megjegyzést tesz:
- A gyerekeknek túl nagy az ebédadagjuk, ennek a fele is bőségesen elegendő. Fölösleges minden iskolának számítógép, elegendő, ha minden másodikban van.
A legközelebbi alkalommal, egy neves büntetés-végrehajtó intézetet látogat meg a kis team. Mikor a látogatás végére érnek, miniszterünk megjegyzi:
- Itt a raboknak nagyon gyenge a koszt, fel kell javítani, több hús jár nekik. Újabb konditermet kell nyitni nekik, és lehetővé kell tenni, hogy minden szinten legyen Internet-elérés.
Mire az egyik társa megkérdezi:
- Te viccelsz? Az ovisoknak, meg az iskolásoknak az ételt felére csökkentetted, a játékot, meg a számítógépet elvetted tőlük, itt pedig a raboknak a lehető legmaximálisabb kedvezményeket akarod adni?
- Dehogy is viccelek, óvodába meg iskolába már nem fogunk járni, de ide még bármelyikünk bekerülhet.
|
Kohn rájön, hogy a felsége megcsalja őt legjobb barátjával, Grünnel. Elrohan Grünnéhez, elmondja neki a hírt, és rábeszéli, hogy álljanak bosszút a házasságtörőkön. Grünné beleegyezik. A bosszú első rohama után azt mondja az asszony Kohnnak:
- Mit gondol, ne álljunk rajtuk bosszút másodszor is?
Erre Kohn azt feleli, miközben mászik ki az ágyból:
- Tudja, mit, Grünné asszony? Én már nem is haragszom annyira.
|
Az angol királynő meglátogat egy elmegyógyintézetet, és ott sorra elbeszélget az orvosokkal, ápolókkal, betegekkel.
Az ápoltak között feltűnik neki egy nagyon megnyerő arcú és modorú fiatalember, kifejezetten értelmes tekintettel.
Őfelsége kérésére szabatosan elmagyarázza: a testvérei záratták ide, hogy a családi örökségtől megfosszák. Választékos modorral megkéri őfelségét, hogy tegyen lépéseket mihamarabb kiszabadulása érdekében.
A királynő ezt meg is ígéri a rokonszenves és értelmes fiatalembernek.
Befejeződik a látogatás, őfelsége elvonul kíséretével. A nagy fekete autót kinyitja a testőr, a királynő már éppen beszállna, amikor odasiet hozzá a rokonszenves és értelmes tekintetű ápolt, s alaposan seggbe rúgja őfelségét, majd ujját figyelmeztetően felemeli:
- Aztán nem elfelejteni!
|