Városi fiú udvarol a tanyasi lánynak. A család meghívja ebédre. Csendben esznek, amikor a családfő megszólal:
- Képzeljétek, ma ellapátoltam tíz talicska ganajt! Fiam, ideadnád a sót?
Kicsivel később:
- Még most is érzem a ganaj szagát. Fiam, idébb tolnád a kenyeret?
Az ebéd végén, amikor a fiatal pár kettesben marad, a fiú így szól a lányhoz:
- Jó fej az apád, de nem tudnátok megtanítani neki, hogy a ganaj helyett mondjuk trágyát emlegessen?
- Á, lehetetlen - mondja a lány. - A ganajra átszoktatni is évekbe telt.
![]() |
|
Kovács úr sétálgat a Rákoczi téren, és nézegeti a lányokat. Gondol egyet, és odalép egy unatkozo szőkéhez.
- Mennyibe kerülsz, picinyem? - kérdezi széles mosollyal az arcán.
- Tíz rongy - feleli a lány, és kihivóan megnyalja égövörös ajkait.
- Mennyi?! - csattan fel a férfi, majd a szívéhez kap, és összeesik.
- Úristen, Julcsa! Mi történt azzal a férfival? - kiált oda a lánynak egy, a közelben álló kolléganője.
- Fogalmam sincs - feleli az. - Talán MEGRÁZTA AZ ÁRAM.
![]() |
|
A főnök az új alkalmazottnak:
- Mi a neve?
- Jani.
- Nos, én úgy gondolom, egy munkahelyen fontos a távolságtartás. Soha nem szólítom az alkalmazottakat a keresztnevükön. Az első dolog, amit meg kell tanulnia, itt mindenkit a vezetéknevükön kell szólítania. Tehát, mi a neve?
- Kedves. Kedves János.
- Nos, Jani, a második dolog amit el szeretnék mondani...
![]() |
|