Félkész, előre fagyasztott nudlit csináltam, édesre. Ősöket le tudtam passzolni pár napra vidékre, és tudjátok, hogy van ez. Egy idő után unod a házhoz szállított pizzát és elkezdesz alkotni.
Gondoltam, nem lesz gond.
Úgy kezdődött az egész, hogy: tudtam, hogy kell a vízbe egy kis só, amiben felfőzöm, ezért tettem bele, majd föl a tűzre, ott jó helyen van. Aztán párhuzamosan vele csináltam a prézlit. Elsőre az olaj lett sok, aztán a zsemlemorzsa – basszus leég a nudli, megkeverem – öcsém ordít a lakás másik feléből: “leégett a prézli!” Kösz, én meg már azt hittem, hogy a füstölés gyárilag hozzátartozik. Segítsünk a dolgon, porcukrot adok hozzá. Mi, vazzeg, ez karamellizálódik! Gyere föl az aljáról te rohadék! Leveszem a tűzről. Jó, ez rendben lesz. Öcsém ordít: “Góóóóól!” Bemegyek, megnézem a visszajátszást a tévében, ja, ez tényleg szép volt. De szépen hozzák ki. Mi, ezért minimum egy szabadrúgás!……….Mit csinálok itt már egy tíz perce? Sprint vissza a konyhába. Tudtam, – hogy szülnél sünt – forr a víz a nudli alatt, ami összeállt egy konstans tömeggé. Nem baj, le a tűzről, leönteni a vizet, vissza a tűzre rá a prézlit. Ja, hogy zárványok vannak benne tele vízzel, és ez csak akkor derül ki, amikor már kevered a trutyit. Kit érdekel! Kell még egy adag prézli. Az olaj-zsemlemorzsa arány megint nem tökéletes, de nem baj, megoldjuk, leöntöm az olajat. Ja, hogy ez forró és nyomot hagyott a mosogató alján. Nem baj, majd azt mondom, hogy már korábban is ott volt, hátha elhiszik. Kész az anyag, és még csak alig füstölt, rá a nudlira. Igen, közben az is megégett, de oda se neki, jó lesz. Keverem még egy kicsit az egyre inkább lávaszerű anyagot, majd elordítom magam: “Kész a főzelék!”
Az elején írtam, hogy tettem bele sót, na igen…….Egy picit sok lett. Olyan íze volt, mint a krumplifőzeléknek, füstölt csülökkel. Leszámítva a csülköt. Végül is kenyérrel és a vasárnapról maradt rántott hússal egész jó íze volt. De leszűrtem a tanulságot: a főzés nem véletlenül a nők dolga.
Loading...
(4,33 out of 5)