Pistike lemegy focizni, elesik, vérző térd. Anyukája beköti a sebet és biztos, ami biztos alapon ad egy gyógypuszit is a fájó térdre. Pár nap múlva Pistike elvágja a kézét. Kötözés, gyógypuszi a bibis ujjacskára. Megint eltelik pár nap, tanul kerékpározni, esés, odaveri a mogyoróit. Szalad haza, vérezni ugyan nem vérzik, de fájni fáj, és immár öntevékenyen kéri a gyógypuszit . Mire anyukja:
– Pistike, Pistike, egyre inkább olyan vagy, mint apád!