Vigyorgó.com

A remete lemegy a kocsmába és bekiabál:
- Ételt, italt, nőt!
- Hozom az ételt, az italt, de nő az nincs. - válaszolja a kocsmáros.
Eltelik 3 hónap a remete megint lemegy:
- Ételt, italt, nőt!
A válasz ugyanaz mint az előző alkalommal.
Harmadik alkalommal is lemegy a remete és ételt, italt, nőt kér.
A kocsmáros elgondolkodik és azt mondja:
- Hát nő nincs, de itt van a Józsi.
A remete igen ki van éhezve, így rááll a dologra csak annyit kérdez: -- Ugye nem tud róla majd senki, mert tudja én nem vagyok "olyan"?
- Nem - feleli a kocsmáros - csak maga fog tudni róla, a Józsi és még három ember.
- Három ember?? - kérdezi a remete.
- Persze, mert tudja, a Józsi sem "olyan".

Gyerekkoromban apám mindig erővel próbálta belém tömni az ételt. Anyám meg mindig csitítgatta:
- Használd azt a rohadt kanalat, és felejtsd már el a Csillagok háborúja hülyeségeket, te nem vagy Jedi lovag!

Összevissza vert, bedagadt arcú ember támolyog a Körúton.
Egy járókelő megszólítja:
-Barátom, ha nem érzi jól magát szívesen hazakísérem.
-Isten ments! Onnan jövök.

- Mi a különbség aközött, hogy káromkodsz, vagy tízig számolsz?
- ???
- A számoláshoz két kéz kell, káromkodni pedig lehet egy ujjal is.

Két rendőr beszélget :
- Mondd, te hogy csinálod, hogy mindig átmész a vizsgán?
- Nagyon egyszerű. Kigondolok valami nagy hülyeséget és az ellenkezőjét mondom.

Kovács másodszor nősül. Az esküvő után azt mondja az új asszonynak:
- Drágám, be kell vallonom valamit. Van egy nagy hibám. Sokszor minden ok nélkül őrülten féltékeny vagyok.
- Ne aggódj, édesem, nálam nem fogsz minden ok nélkül féltékenykedni.

A rendőr megállítja a teherautót.
- Már harmadszor szólok, hogy folyik az autója!
- Én meg már harmadszor mondom, hogy locsoló kocsi!

A régi "szocialista" időkben mennek falura összeírni az állatokat. Eljutnak a nagyothalló parasztbácsi házához is.
- Bácsi, milyen állatokat tart az udvarában?
- He?
- Vannak tyúkok, libák, kakasok? - kérdik hangosabban.
- Mi van?
- Mondja papa, baromfija van?? - kérdik tőle ordítva.
- Ja vagy úgy! Van egy, Pestre ment rendőrnek!

Félkész, előre fagyasztott nudlit csináltam, édesre. Ősöket le tudtam passzolni pár napra vidékre, és tudjátok, hogy van ez. Egy idő után unod a házhoz szállított pizzát és elkezdesz alkotni.
Gondoltam, nem lesz gond.
Úgy kezdődött az egész, hogy: tudtam, hogy kell a vízbe egy kis só, amiben felfőzöm, ezért tettem bele, majd föl a tűzre, ott jó helyen van. Aztán párhuzamosan vele csináltam a prézlit. Elsőre az olaj lett sok, aztán a zsemlemorzsa - basszus leég a nudli, megkeverem - öcsém ordít a lakás másik feléből: "leégett a prézli!" Kösz, én meg már azt hittem, hogy a füstölés gyárilag hozzátartozik. Segítsünk a dolgon, porcukrot adok hozzá. Mi, vazzeg, ez karamellizálódik! Gyere föl az aljáról te rohadék! Leveszem a tűzről. Jó, ez rendben lesz. Öcsém ordít: "Góóóóól!" Bemegyek, megnézem a visszajátszást a tévében, ja, ez tényleg szép volt. De szépen hozzák ki. Mi, ezért minimum egy szabadrúgás!..........Mit csinálok itt már egy tíz perce? Sprint vissza a konyhába. Tudtam, - hogy szülnél sünt - forr a víz a nudli alatt, ami összeállt egy konstans tömeggé. Nem baj, le a tűzről, leönteni a vizet, vissza a tűzre rá a prézlit. Ja, hogy zárványok vannak benne tele vízzel, és ez csak akkor derül ki, amikor már kevered a trutyit. Kit érdekel! Kell még egy adag prézli. Az olaj-zsemlemorzsa arány megint nem tökéletes, de nem baj, megoldjuk, leöntöm az olajat. Ja, hogy ez forró és nyomot hagyott a mosogató alján. Nem baj, majd azt mondom, hogy már korábban is ott volt, hátha elhiszik. Kész az anyag, és még csak alig füstölt, rá a nudlira. Igen, közben az is megégett, de oda se neki, jó lesz. Keverem még egy kicsit az egyre inkább lávaszerű anyagot, majd elordítom magam: "Kész a főzelék!"
Az elején írtam, hogy tettem bele sót, na igen.......Egy picit sok lett. Olyan íze volt, mint a krumplifőzeléknek, füstölt csülökkel. Leszámítva a csülköt. Végül is kenyérrel és a vasárnapról maradt rántott hússal egész jó íze volt. De leszűrtem a tanulságot: a főzés nem véletlenül a nők dolga.

A repülőgép kapitánya a hangosbeszélőn szól az utasokhoz:
- Hölgyeim és Uraim! Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz hír az, hogy egy géprabló kerítette hatalmába a gépünket. A jó hír az, hogy a francia Riviérára akar menni.