Városi fiú udvarol a tanyasi lánynak. A család meghívja ebédre. Csendben esznek, amikor a családfő megszólal:
– Képzeljétek, ma ellapátoltam tíz talicska ganajt! Fiam, ideadnád a sót?
Kicsivel később:
– Még most is érzem a ganaj szagát. Fiam, idébb tolnád a kenyeret?
Az ebéd végén, amikor a fiatal pár kettesben marad, a fiú így szól a lányhoz:
– Jó fej az apád, de nem tudnátok megtanítani neki, hogy a ganaj helyett mondjuk trágyát emlegessen?
– Á, lehetetlen – mondja a lány. – A ganajra átszoktatni is évekbe telt.