A határ közelében lakó Gazsi át akar menni a határon, de nincs útlevele. Kéri hát Gusztit, mikor megy legközelebb át vásárra, vigye át a zsákban.
Állnak másnap a határon a gyalogosan érkező romák, mindegyiknek a hátán egy-egy zsák. Kérdik a határőrök az elsőt:
– No, mi van a zsákban?
– Há kakast viszek a vásárra!
A határőr rávág a zsákra gumibottal, mire felhangzik:
"Kukurikú!!!"
– Jól van, mehetsz. Hát te mit viszel? – kérdik a másiktól.
– Há malacot a vásárra!
Rávágnak arra is, felhangzik: "Uííí! Uííí!" – elengedik. Guszti gondolkodik, mit is mondjon, mit visz, hogy ne üssék meg nagyon a Gazsit. Mire odaér, ki is találja. Kérdik tőle:
– Mit viszel, Guszti?
– Há, porcelánt a vásárra!
Rávág a zsákra a határőr, mire bentről Gazsi megszólal:
– Há de csirr, há de csörr…!