– Széchenyi István sok pénzt költött a Tisza szabályozására.
Egy diák közbeszól:
– Vett volna egy 8.1-es házimozit.
– Zoli, még egy ilyen beszólás, kapsz egy egyest.
– Az magának lesz rossz, tanár úr!
– Az biztos! Mert akkor jövőre is itt fogsz ülni! Nos, egy arisztokrata támogatta a hazát.
– Öcsém, hát az tök gáz.
– Mi az, hogy tök gáz? Tudomány, művészet, történelem…
– Ez is gáz.
– Arany János, Petőfi Sándor, József Attila?
– Az is gáz.
– Hát akkor mi a hélium? Nos, Széchenyi fontos ember volt.
– Apám is fontos ember, fülén van a Bluetooth.
– Zolika, látom nem ismered Széchenyit.
– Miért, rajta van az iwiwen?
– Nos, Széchenyi hihetetlen dolgokat vitt véghez.
– Na, most akkor dobjak hatost golyóval?
– Széchenyiről neveztek el tereket, utcákat.
– Rólam is neveztek el utcát.
– Melyiket?
– Hát a Király utcát. Én vagyok itt a király!
– Zolika, ha még beszólsz, felhívom apádat!
– Király, akkor legalább már ketten pofázunk!
– Zoli, mindjárt olyan pofont kapsz, hogy eléred a buszt!
– Kösz, tanár úr, de én bringával járok.
A tanár hívja az apját.
– Na, most próbálkozik, mint Győzike a logikai játékkal?
– Zolika, itt van apád a kezemben!
– Az apám, hogyhogy?
– Mert megígértem neki, ha mellém áll, átengedlek másodikba!