A vasárnapi misén a pap arról beszélt a gyülekezetnek, hogy az Úr mindenkinek azt nyújtja, amire szüksége van. Például a rózsának napfényt biztosít, a fuksziának viszont árnyékot.
A ceremónia után egy asszony fénylő tekintettel szólítja meg a papot a kijáratnál:
– Atyám, a mai beszéde nekem nagyon sokat jelentett.
– Igen?
– Most már tudom, mi baja a fuksziáimnak.