Varró Dániel:
Változatok egy gyerekdalra III
A GYEREKDAL:
Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.
Pilinszky János
Addigra nem lesz már füled,
hiába jönne válasz.
Csak állsz a száraz vályúnál,
kiapadt tőggyel állasz.
Sovány leszel addigra, mint
a bibliai hét év.
Hátadra száll a zümmögő,
hessenthetlen kétség.
Hogy is lehetnél valaha
egyszer még újra boldog?
Elgazosult a legelő.
És bezártak a boltok.
A boltjahullató remény
csóválhatatlan csonkját
mereszti meztelen farod
gémberedetten, tompán.
Te teheneknél tehenebb,
te borjak között borjú,
csak nem hitted, hogy beheged,
mit kettényestek orvul?
Csak nem hitted, hogy van hová?
Te bárkinél szegényebb,
csak állsz, és napjaid kihűlt,
szaguk vesztett lepények.
|
- Azt hallottam, hogy a Béla felnőtt lánya még szűz. Maga szerint ez igaz lehet?
- De mennyire!
- Tudja, számomra ez érthetetlen, mert amikor hajótörést szenvedtek az óceánon, az a szerencsétlen lány nyolc férfival volt hetekig összezárva egy lakatlan szigeten...
- Ez való igaz. De azok a férfiak úgy döntöttek, hogy inkább a vaddisznót szelídítik meg.
|
Hopkins időjós volt az egyik tévétársaságnál. Bár képzett meteorológus volt, gyakran téves előrejelzéseket adott. Miután az egyik helyi lap cikket írt róla, hogy az elmúlt évben 300 alkalommal tévedett, kirúgták az állásából. Hopkins elutazott egy másik államba, ahol szintén időjósnak jelentkezett egy tévétársasághoz. A jelentkezési lapon állt a következő kérdés:
- Miért hagyta ott előző munkahelyét?
Igy válaszolt:
- Mert nem felelt meg nekem az időjárás.
|