1. Az alliterációk az alkotásban alapvetően alkalmazhatatlanok.
2. Kerüld a kliséket, mint a pestist, hiszen valamennyi lerágott csont csupán.
3. Idegen szavakat ne használj, csak úgy furtonfurt-srévizavé.
4. Az ember soha ne általánosítson.
5. Kerüld az idézeteket, hiszen ahogy Ralph Waldo Emerson is megmondta: "Gyűlölöm az idézeteket. Azt mondd, amit mondani akarsz!?"
6. Az összehasonlítások ugyanolyan rosszak, mint a klisék.
7. A közönségesség szívás. (Profanity sucks).
8. Ne légy szószátyár, sose használj több szót a szükségesnél, mivel ez nagymértékben felesleges és lényegtelen, ráadásul semmi szükség arra, hogy a kelleténél bővebben fejtsd ki azt, amit néhány egyszerű szóval is elmondhatna egy normális ember.
9. Légy többé - kevésbé specifikus.
10. A túlzás mindig százmilliószor katasztrofálisabb, mint a korrektség.
11. Egyszavas mondatok? Törölni!
12. Az analógia éppolyan felesleges az írásban, mint a toll a kígyón.
13. A passzív szerkezet kerülendő.
+1. Kinek van szüksége szónoki kérdésekre?"
|
A fehér misszionárius évek óta együtt él a szénfekete bennszülött törzzsel. Egy alkalommal a törzsfőnök hívatja a sátrába.
-Te misszionárius-kezdi a törzsfőnök-Mi kénytelenek lenni téged hamm, hamm!
-Miért?
-Az én törzsemben lenni mindenki fekete. Mióta te lenni itt, születni sok kis világos gyerekek.
-Figyelj csak törzsfőnök! Én ártatlan vagyok, ilyen előfordul a természetben. Nézd meg a kecskéimet! Látod, vannak köztük fehérek, szürkék, foltosak.
A törzsfőnök elgondolkozik, majd így szól:
-Ha te nem szólni kecskékről, én nem szólni gyerekekről...
|