Egyszer, régen, a sötét középkorban a király éppen befejezte a vacsorát. Mivel a kelleténél több boritalt gördített le torkán, felállt, és így szólott a mulatozó udvarhoz:
- Jó lovagok! Bátorságotok senkiéhez nem mérhető ebben az országban, ámde vajon asszonyaitok is elégedettek veletek? Ezennel ezer aranyat ajánlok fel annak a lovagnak, aki a legnagyobb méretű férfiassággal rendelkezik!
A lovagok összesúgnak, majd egyikük feláll, letolja a nadrágját. A társaság elhűlve látja a lovag tekintélyes, 20 centis szerszámát.
Nagy taps, a hölgyek sikoltoznak, az apródok a király zászlaját lengetik, a zenekar indulót játszik.
Ekkor feláll a második lovag, szó nélkül letolja nadrágját, megmutatva 30 centis férfiasságát.
Még nagyobb taps, a hölgyek ájuldoznak, az apródok lelkesen lengetik a királyi zászlót, a zenekar indulót játszik.
Ekkor feláll a király:
- Jó lovagjaim, derék próbálkozás volt ez, de úgy látom, mellettem nincs esélyetek!
Ezzel ő is letolja a királyi nadrágot, megmutatván gigantikus szerszámát, amely kétszer akkora, mint az addig vezető lovagé.
Hatalmas taps, a hölgyek közül többen elájulnak, az apródok lengetik a zászlót, a zenekar pedig elkezdi játszani az "Isten óvd a királynőt"...
|
Az egyszeri egyetemista rosszul érezte magát, és elhatározta, hogy a vizsgaidőszak előtt már 2 hónappal elkezd tanulni. Megszólal az intuició:
- Ne tanulj, még ráérsz!
Eltelik 1 hónap.
- Ne tanulj, még ráérsz!
Már csak 1 hét van hátra.
- Ne tanulj, még ráérsz!
A vizsga reggelén:
- Ne tanulj, úgyis átmész!
A vizsgaterem bejáratánál:
- Ne menj be, még ráérsz! .... Na most menj be! Ne azt a tételt húzd, hanem a másikat! Nézd meg mit húztál! .... Na, ezt megszívtuk!
|