A határ közelében lakó Gazsi át akar menni a határon, de nincs útlevele. Kéri hát Gusztit, mikor megy legközelebb át vásárra, vigye át a zsákban.
Állnak másnap a határon a gyalogosan érkező romák, mindegyiknek a hátán egy-egy zsák. Kérdik a határőrök az elsőt:
- No, mi van a zsákban?
- Há kakast viszek a vásárra!
A határőr rávág a zsákra gumibottal, mire felhangzik:
"Kukurikú!!!"
- Jól van, mehetsz. Hát te mit viszel? - kérdik a másiktól.
- Há malacot a vásárra!
Rávágnak arra is, felhangzik: "Uííí! Uííí!" - elengedik. Guszti gondolkodik, mit is mondjon, mit visz, hogy ne üssék meg nagyon a Gazsit. Mire odaér, ki is találja. Kérdik tőle:
- Mit viszel, Guszti?
- Há, porcelánt a vásárra!
Rávág a zsákra a határőr, mire bentről Gazsi megszólal:
- Há de csirr, há de csörr...!
|
Egy pasi bemegy a kupiba. Odamegy az első hölgyhöz:
- Adok 50 dollárt, de úgy csináljuk, ahogy én akarom.
- Jaj, inkább nem, mert én új vagyok és nem akarom elszúrni a karrieremet azzal, hogy mindjárt az elején nem tudok valamit teljesíteni. Tudja mit? Menjen oda ahhoz a hölgyhöz!
A pasi odamegy.
- Adok 100 dollárt, de úgy csináljuk, ahogy én akarom.
- Jaj, inkább nem, mert éppen a karrierem csúcsán vagyok és ciki lenne, ha nem tudnám teljesíteni. Menj oda a Madamhoz!
A pasi odamegy és mondja:
- Adok 200 dollárt, de úgy csináljuk, ahogy én akarom.
- Oké, menjünk - közli a Madam.
Felmennek szobára, de nem telik el két perc a pasi száguldva le a lépcsőn kirohan a kupiből. A Madam bőszen jön le a lépcsőn, a többiek kiváncsian odaszaladnak és kérdik.
- Naa, hogy akarta?
- Hogy, hogy? Hát, hitelre!
|