Fogadás, előkelő társaság, elegáns öltönyök, nagyestélyis hölgyek, diszkrét társalgás.
Az egyik kis beszélgető csoportban, az ott levő igen előkelő, hölgy hirtelen elereszt egy nagyobbfajta "galambot".
Kínos csönd, mindenki megpróbál úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.
A helyzetet az egyik szmokingos, idősödő úriember menti meg:
- Elnézést kérek hölgyem és uraim, de tudják, sajnos a bélműködésem már nem az igazi...
Fellélekzik mindenki, a látszat meg van mentve, lassan újra indul a beszélgetés.
Kicsivel később, az előző úriember megszólal:
- Hölgyem, uraim - én most kimegyek a folyosóra dohányozni, de a hölgy netán megint fingana, akkor az is én voltam...
|
Két cimbora sokáig kimarad egyik éjjel, és szóba kerül, hogy kinek mit szól otthon a felesége. Azt mondja az egyik:
- Én nem értem, hogy a feleségem hogy csinálja, de ahányszor későn megyek haza, mindig ébren van. Óvatosan nyitom a kaput, lábujjhegyen megyek be a lakásba, nem kapcsolok villanyt sem. Amikor a legnagyobb csendben próbálok beosonni az ágyba, az asszony felugrik, és elkezd ordítozni velem.
- Nem jól csinálod, haver! - mondja a másik. - Én ilyenkor jól becsapom az ajtót, felkapcsolom a lámpákat az egész házban, hangosan lehúzom a vécét, nagy hévvel beugrom az ágyba, megszorongatom a feleségem, és azt mondom neki: "Most azonnal akarlak!" Na, ilyenkor mindig úgy tesz, mintha mélyen aludna.
|