Ül a belga, a német meg a holland építőipari munkás a tetőn, és kicsomagolják a reggelit.
- Már megint kolbászos szendvics! - sóhajt a német.
- Már megint sajtos szendvics! - sóhajt a holland.
- Már megint tonhalas szendvics! - sóhajt a belga.
Másnap megint reggelibontás.
- Már megint kolbászos szendvics! - bosszankodik a német. - Ha holnap is ez lesz, leugrom!
- Már megint sajtos szendvics! - dühöng a holland.- Ha holnap is ez lesz, leugrom!
- Már megint tonhalas szendvics! - mérges a belga.- Ha holnap is ez lesz, leugrom!
Következő napon leülnek megint.
- Már megint kolbászos szendvics! - sóhajt a német és leugrik.
- Már megint sajtos szendvics! - sóhajt a holland és leugrik.
- Már megint tonhalas szendvics! - sóhajt a belga és leugrik.
Az özvegyek zokognak a síroknál.
- Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a kolbászos szendvicsből, mást csináltam volna neki - bőg a német feleség.
- Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a sajtos szendvicsből, mást csináltam volna neki - rí a holland feleség.
- Nem értem! Mindig maga csinálta a szendvicseit! - zokog a belga feleség.
|
Ha madár volnék, csak neked dalolnék!
Ha méh volnék, mézet hoznék eleségül!
Ha marha volnék hozzád mennék feleségül!
De mivel nem vagyon madár, se méh, se marha, így hát kedves szerelmem, elmehetsz a büdös francba.
Szeretlek kedves, mint virslit a kutya,
Ha meglátlak téged, hát megüt a guta!
Szerelmünk olyan, mint egy moslékos dézsa,
És te benne úszkálsz, mint egy varangyos béka!
|