Szörnyű nagy robbanás történt a fegyvergyárban, több dolgozó is életét vesztette. Amikor a romokat eltakarították, a rendőrség megkezdte a nyomozást. Megkérdezték az egyik túlélőtől, hogy látott-e valamit.
- A Kovács Jóska bent a műhelyben, ahol a puskaport keverik, elővett a zsebéből egy cigarettát és meggyújtotta.
- A műhelyben? - döbben meg a nyomozó. - Mióta dolgozott ez a Kovács az üzemben?
- 20 éve.
- És mégis rágyújtott odabent? Ez lenne az utolsó, ami eszébe jut az embernek, ha puskaporral dolgozik!
- Hát, ez is volt az utolsó, kérem.
|
Tizenegy hegymászó, tíz férfi és egy nő, egy magas hegytetőn ragad, helikopterrel mentik őket. Fel kell kapaszkodniuk egy kötélre, és felszáll velük a gép. Amint lógnak a levegőben, érzik, hogy szakad a kötél:
- Egyikünknek le kell ugrania, nem bír el mindenkit a kötél! - kiáltja a legfelső ember.
Egy pár másodpercig néma csend, senki nem vállalja, hogy leugrik. Végül az egyetlen nő a csapatból megszólal:
- Majd én vállalom. A nőknek úgyis ez a sorsa, hogy feláldozzák magukat a gyermekeikért, a férjükért. Nekik kell lemondani a céljaikról, hogy másoknak jobb legyen az élete. Vállalom a sorsomat.
Amikor megható beszédét befejezte, minden férfi tapsolni kezdett.
|
Egy kellemes délutáni napon hazafelé utaztam a villamoson a suli után. Mint minden tömegközlekedési járművön, itt is érdekesebbnél érdekesebb emberek utaztak. A legfeltűnőbb három cigányasszony és egyikük fiatal lánya volt. Nemcsak a színes viselet miatt, hanem mert ahogy az jellemző, igen hangosan beszélgettek.
Az egyik asszony fennhangon mondja a lányának:
- Én mindég arrá tánítottálák, hogy féhér embérnek soha, de soha ne köszönjé! Dé há ciganyemberrel találkozo, akkor annák mindég kösszönj, mert léhét, hogy ő az apád!
Magamba fojtottam a röhögést, és leszálltam a villamosról.
|